A NER tündöklése és bukása

Szerző:

Hogyan alakul ki a NER (Nemzeti Együttműködési Rendszer) Orbán Viktor akaratából és a Fidesz közreműködésével? Hogyan válik fokozatosan zárt hatalmi térré – és mi következik ebből?

A továbbiakban nem használjuk a „politika” szót. Mert ami az elmúlt másfél évtizedben zajlott, az már nem vita, nem közpolitika, nem közös ügyek intézése, hanem egy autokratikus hatalmi tér felépülése és stabilizálása.

Ez a hatalmi tér nem pusztán intézményi átalakítások eredménye. Nem csak törvények, alkotmányos változások és közjogi lépések hozták létre. A rendszer tartósságát egy társadalmi beágyazottság biztosítja.

Ennek a beágyazódásnak az egyik kulcseleme a forráselosztás módja volt. Az Európai Unióból érkező támogatások – amelyek eredeti célja a felzárkózás és a kiegyenlítés – egy olyan elosztási mechanizmuson keresztül jutottak el a gazdaság szereplőihez, amely fokozatosan függőségi viszonyokat hozott létre.

A hozzáférés nem vált mindenki számára azonos feltételek mellett elérhetővé. A források elnyerése egyre inkább kapcsolati, lojalitási és együttműködési kérdéssé vált. Így alakult ki egy olyan gazdasági és társadalmi struktúra, amelynek szereplői – vállalkozók, intézmények, helyi szereplők – egzisztenciálisan is érdekeltté váltak a fennálló hatalmi rend fenntartásában.

Ez a folyamat nem egyik napról a másikra ment végbe. Lépésről lépésre épült ki: forrás → hozzáférés → függés → lojalitás.

Ebben az értelemben a NER nem csupán kormányzati rendszerként írható le, hanem hatalmi hálózatként, amely nemcsak irányít, hanem kijelöli a részvétel feltételeit is. Aki együttműködik, az részesül a forrásokból és a lehetőségekből. Aki kívül marad, az fokozatosan kiszorul.

Így válik a közpolitikai tér – észrevétlenül, de következetesen – hatalmi térré. Ez a működés azonban nem maradt következmények nélkül. A rendszer nemcsak integrált, hanem ki is zárt egyeseket. A forráselosztás logikája és a „mi–ők” felosztás együtt fokozatosan kettészakította a társadalmat. Ez a megosztottság nem spontán módon jött létre, hanem a rendszer működéséből, a hatalom mechanizmusaiból következett.

A hatalom tehát kisajátította a közpolitikát és a szavazópolgárok jelentős hányadát kizárta belőle. És ez így ment szépen lassan, folyamatosan. Egy ponton azonban a kizártak száma elérte a kritikus tömeget. Amint összejött a kritikus tömeg, kitermelődött egy vezető, megindult az alulról szerveződők mozgalma, a közpolitika visszafoglalása. A TISZA sikere véleményünk szerint ennek köszönhető.

Vagyis a NER sikeres működésével gyakorlatilag a saját vesztét okozza! Így legyen!

[Resti Kornél]

A jóslat

Szerző:

Idézünk a Civil Kurázsi I. évfolyam 2. számából:

„A modern (mai) közép-európai politikában van egy jól látható fejlődési ív, amelyen a hatalom stílusa halad: a demokratikus pluralizmustól egészen a totális megosztásig, félelemig, és a megsemmisítésig. Az öt szint világosan kirajzolódik: először még sokszólamú vita és kiegyezés működik, majd megjelenik a többségi uralom logikája, aztán a stadion hangulata költözik a politikába. A következő lépcső a harcias, mozgósító nacionalizmus az előző talaján, a legfelső pedig a barát–ellenség logika legkeményebb változata, ahol a politikai küzdelem már fegyveres harccá alakul.

A STADIONPOLITIZÁLÁS JELLEMZŐI ÉS KÉPVISELŐI

A politika ma már nem beszélgetni akar az emberekkel, hanem szurkolót csinál belőlük. Úgy viselkedik, mintha nem országot kellene vezetni, hanem egy örökös meccset megnyerni. A vezetők táborokat építenek, nem közösséget, és aki nem áll be valamelyik oldalra, azt rögtön a másikhoz sorolják. Így lett politika a stadion nyelvéből: „mi” vagyunk, „ők” vannak — közte pedig nincs átjárás. A következőben 3 politikust elemzünk a stadionpolitizálás különböző stílusainak bemutatására.

A három elemzett politikus: Orbán Viktor (Magyarország) 3. szint, George Simion (Románia) 4. szint és végül az 5. szint Arkan, Zeljko Raznatovic (Jugoszlávia – Szerbia).”

A továbbiakban Orbán Viktor dinamikáját fogjuk elemezni.

Azt állítjuk, hogy Orbán Viktor (vagyis az őt képviselő hatalmi rendszer) a 3. szintről a 4. szinte tornázta fel magát.

Tehát a „mi” vagyunk, „ők” vannak politikát erős nacionalista, mozgósító jelszavakkal toldotta meg! Mivel Magyarországon nagyobb tömegű kisebbség csak a roma etnikum – akivel paktumot köthetett a vezetőik révén már régebben – , más nemzetet kellett keresni a szomszédban. Így az ukrán nemzetet választotta. Lássuk be, hogy ez egybeesik Putyin háborús érdekeivel és az EU gyengítésével.

Az elmúlt években Orbán Viktor nem egyszerűen különvéleményt képviselt az EU fórumain, hanem következetesen szétfeszítette az európai egységet Ukrajna ügyében: 2025-ben egymás után több EU-csúcson vétózta meg a közös állásfoglalásokat, miközben korábban pénzügyi támogatásokat és a csatlakozási folyamat előrelépését is blokkolta.

Ezzel párhuzamosan idehaza egy leegyszerűsített, egykérdéses „népakaratot” gyártott Voks2025 néven, ahol a valódi vita helyett félelmekre épített kampány keretezte Ukrajna EU-tagságát.

A politikai kettős játék látványos epizódja lett a 2026. március 5-i pénzszállítmány-ügy, amikor a magyar hatóságok több tízmillió dollárt, eurót és aranyat foglaltak le egy Ukrajnába tartó konvojban.

Azonban nem csak a hatalom csúcsán lévők „ukránoznak”, Lázár János miniszter „úr” Zelenszkíjre alkalmazta Simicska Lajos találmányát. Z1G (O1G mintára). Úgy gondolom, hogy ennek jelentését ma Magyarországon mindenki ismeri.

A „csúcsot” a március 15-i Békemenet molinója képviseli egyszerű üzenetével, hogy „Mi nem leszünk ukrán gyarmat”. Mert a valóság bonyolult, de a jelszó egyszerűen értelmezés. És könnyű érzelmileg azonosulni vele!

Könnyen elképzelhetőnek tartjuk, hogy a választásra érkező, nagy számú orosz “tanácsadók” meg egy merényletet is megszerveznek Orbán Viktor ellen. Persze ukrán színekben! Erről több sajtócikk is beszél. Ha emlékszünk még Trump is vérzett a választásban. Ott is ez volt a módi. Hát csak előre a putyini úton!

A kép így válik teljessé: kifelé vétó, befelé kampány – középen pedig egy tudatosan felépített hatalmi narratíva, amely nem megoldani akarja a helyzetet, hanem irányítani és uralni. A legsötétebb nacionalizmus szításával tömegeket mozgósítani a választásokra.

Ebben valószínű közrejátszik az is, hogy független elemzők szerint a TISZA támogatás léptékekkel nagyobb a mai Magyarországon, mint a Fideszé. Vagyis veszélybe kerülhet a hatalom mögött álló gazdasági struktúra és az arra épülő érdekviszonyok

Az okfejtés alapján fogadjuk el tehát, hogy az orbáni hatalmi rendszer szintet lépett. Már a 4. szinten jár.

Most pedig a jóslatunk következik.

A mintázat alapján nem zárható ki, hogy a következő lépés már a kényszer különböző formáinak megjelenése lesz. Nem feltétlenül látványos módon, hanem a már ismert eszközökkel: jogi keretek átalakításával, szabályok újraírásával, a politikai tér további szűkítésével.

Az ötödik szint nem mindig fegyverekkel kezdődik. Néha törvényekkel.

Azt érezzük, hogy az orbáni hatalmi gépezet nem fog habozni az 5. szint irányába lépni.
Nem zárható ki, hogy ennek részeként kényszerítő eszközök is megjelennek. Vagyis erőszakot fog alkalmazni, ha az április 12-i választások számára kedvezőtlen eredménnyel zárulnak.

Ha olyan mértékben nyer a TISZA párt, ami veszélyezteti a jelenlegi hatalom mögött álló tőke létét. Annak a néhány családnak a vagyonát.

A kérdés nem az, hogy alkalmazhat-e kényszert, hanem az, hogy milyen formában jelenik meg ez a kényszer. Jóslatunk szerint a Fidesz az eddig bevált módszerét használja. A jelenlegi parlamenti 2/3-ára támaszkodva olyan rendeleteket hoz, amely ellehetetleníti a hatalom átvételét/átadását. Tehát soft powert használ céljai megvalósítására. Kérdés, hogyan reagál erre a magyar társadalom nem Fideszes fele? Megkezdődnek-e akkor az utcai demonstrációk országszerte, ahogyan ezt Szerbiában megtette az elégedetlen népakarat?

[Resti Kornél]

Mit kíván ma a magyar nemzet?

Szerző:

1848. március 15-én néhány fiatal értelmiségi – a márciusi ifjak – a Pilvax kávéházban összedugta a fejét, és kimondta azt, amit addig csak kevesen mertek nyíltan kimondani. Petőfi, Jókai, Vasvári és társaik nemcsak egy forradalmat indítottak el, hanem egy eszmét is: a szabad polgárok országának eszméjét. Ezért érezzük törekvéseiket, programjukat és politikai bátorságukat ma is haladónak és időszerűnek. Gondolkodásukat a francia forradalom jelszavai formálták: szabadság, egyenlőség, testvériség. De azt is felismerték, hogy az eszme, a jelszó kevés. Olyan intézményrendszer kell egy ország működéséhez, amely nemcsak hirdeti ezeket az elveket, hanem működésének alapjává teszi és érvényesülésüket megvédi. Így született meg a 12 pont, amely a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét politikai programmá formálta.

Számukra e három fogalom nem puszta jelszó volt. Egy új állam és egy új társadalom elvi alapját jelentette. Egy olyan országot képzeltek el, ahol a törvény mindenki fölött áll, ahol a polgárok nem alattvalók, és ahol az állam intézményei a közösséget szolgálják.

178 év alatt sok minden történt Magyarországon. Az ünnep közeledtével feltehetjük a kérdést: hátradőlhetünk-e nyugodtan, mondván, hogy őseink törekvései maradéktalanul megvalósultak? Vagy inkább újra végig kell gondolnunk, mit jelent ma a szabad polgárok országa. Az eredeti 12 pont szellemében ma is megfogalmazhatjuk a mai 12 pontot.

1. Kívánjuk a szabad nyilvánosságot

A szabadság mindig a nyilvánossággal kezdődik. Ha nincs szabad sajtó és nyilvános vita, a polgárok nem tudják, mi történik az országban. A hallgatás és a hazugság a hatalomnak kedvez, a nyilvánosság viszont a közpolitikát erősíti. 2010 után a közmédiát központosították: létrejött az MTVA, amely a Magyar Televíziót, a Magyar Rádiót, a Duna TV-t és az MTI-t egyetlen szervezetbe vonta össze. 2018-ban pedig megalakult a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA), amelyhez egyetlen nap alatt 476 médiaterméket adtak át kormányközeli tulajdonosok. A nyilvánosság tere így egyre szűkebb lett. Ahol nincs valódi sajtószabadság, ott a polgárok sem tudnak szabadon vitázni a köz ügyeiről.

2. Kívánjuk a hatalom elszámoltathatóságát

Aki a közösség nevében dönt, annak számot kell adnia döntéseiről a közösségnek. Az elszámoltatható hatalom erősíti az államot, az ellenőrizetlen hatalom viszont rombolja. Az utóbbi években azonban egyre több kormánydöntés marad a nyilvánosság elől elzárva. 2024-ben még 457 olyan kormányhatározat született, amelynek tartalma nem volt megismerhető, 2025-ben már 546. Ez az összes döntés közel felét jelenti. A legsúlyosabb esetekben a határozatokat 30 évre titkosítják, ami kétszer meghosszabbítható – így akár 90 évig sem tudhatjuk, miről döntöttek a nevünkben.

3. Kívánjuk a törvény előtti valódi egyenlőséget

A törvény akkor igazságos, ha mindenkire ugyanúgy vonatkozik. Ha vannak érinthetetlenek, akkor nincs jogállam. Ha a törvény erősebb a hatalomnál, akkor van. Megteheted te, hogy bemész az ügyészségre, és a nyomozati iratokból egyszerűen kihúzod a rád nézve terhelő részeket? Nyilván nem. Más miért teheti meg?

4. Kívánjuk az igazságos közteherviselést

Egy ország közös terheit nem lehet igazságtalanul elosztani. Ha a közteherviselés arányos, az erősíti a közösséget. Ha nem, az aláássa a társadalmi bizalmat. A közteherviselést sokféleképpen el lehet kerülni: különleges adókedvezményekkel, célzott állami támogatásokkal vagy olyan szabályokkal, amelyek egyes szereplőket mentesítenek a közös terhek alól. Ha a közterhek egyre inkább a polgárok vállára kerülnek, miközben mások kivételezett helyzetbe jutnak, akkor megszűnik az igazságos közteherviselés. Magyarországon az áfa 27%, ami az Európai Unió legmagasabb kulcsa. Ez azt jelenti, hogy a közterhek jelentős részét a mindennapi fogyasztás során a polgárok fizetik meg. Igazságos ez?

5. Kívánjuk az oktatás szabadságát

A tudás szabadsága a jövő záloga. Az iskola nem a hatalom eszköze, hanem a társadalom műhelye. Egy ország jövője azon múlik, hogy képes-e gondolkodó polgárokat nevelni. Ha azonban a gazdaság elsősorban betanított, könnyen pótolható munkaerőre épül, akkor az oktatás szabadsága és színvonala is háttérbe szorul. Márpedig egy ország jövője nem az olcsó munkaerőn, hanem a tudáson múlik.

6. Kívánjuk a civil szerveződések szabad működését

A polgári társadalom az emberi közösségekből születik: egyesületekből, alapítványokból, kezdeményezésekből. Ha ezek szabadok, az ország él és lélegzik. 2024-ben azonban létrejött a Szuverenitásvédelmi Hivatal, amely vizsgálatokat indíthat civil szervezetek és közéleti szereplők ellen külföldi befolyás gyanúja miatt. A hivatal adatokat kérhet állami szervektől és jelentéseket hozhat nyilvánosságra. Ha azonban a civil közösségek folyamatos vizsgálatok és gyanúsítások árnyékában működnek, az könnyen elbizonytalaníthatja a társadalom önszerveződését. Pedig a szabad közösségek nélkül nincs élő polgári társadalom.

7. Kívánjuk az intézmények függetlenségét

Az állami intézményeknek nem a hatalmat, hanem a törvényt kell szolgálniuk. Ha a bíróságok, hatóságok és ellenőrző szervek függetlenek, akkor működik a fékek és ellensúlyok rendszere. Az elmúlt években azonban több kulcsintézmény vezetőit rendkívül hosszú időre választották meg. A legfőbb ügyész mandátuma kilenc évre szól, az Állami Számvevőszék elnökéé tizenkettőre, az Alkotmánybíróság tagjait pedig a parlament választja meg kétharmados többséggel. Ha az ellenőrző intézmények túlságosan közel kerülnek a politikai hatalomhoz, akkor a fékek és ellensúlyok rendszere meggyengül.

8. Kívánjuk a csatlakozást az európai ügyészséghez

A közpénzek védelme közös európai érdek. Az Európai Ügyészség feladata az uniós forrásokkal kapcsolatos csalások és korrupciós ügyek kivizsgálása. Az Európai Unió 27 tagállamából ma már 22 csatlakozott ehhez az intézményhez. Magyarország azonban továbbra sem tagja. Pedig a Transparency International korrupciós rangsora szerint hazánk ma az Európai Unió sereghajtói között van a korrupciós mutatói alapján. A közpénzek átlátható ellenőrzése nem gyengíti, hanem erősíti az ország szuverenitását és a polgárok bizalmát.

9. Kívánjuk a közpénzek átláthatóságát

A közpénz nem a hatalom pénze. A közpénz a polgárok pénze. Ezért a társadalomnak joga van tudni, mire költik. A közérdekű adatokhoz való hozzáférés a nyilvánosság egyik alapfeltétele. Ma azonban egy adatigénylés nyomán akár 45 napot is várni kell, mire választ kapunk. Ha a közpénzek útja nehezen követhető, a közbizalom is megrendül. A közpénzek átláthatósága a polgári állam egyik alapja.

10. Kívánjuk a polgári jogok védelmét

A szabadság nem egyszer megszerzett állapot. A véleményszabadság, a gyülekezés szabadsága és a jogbiztonság a polgári társadalom alapjai. Ezeket a jogokat minden korban újra és újra meg kell védeni. Ha a polgárok nem mondhatják el szabadon a véleményüket, vagy nem gyűlhetnek össze békésen közös ügyeikről beszélni, akkor a közélet kiüresedik, a szabadság megszűnik. A polgári jogok védelme nem az állam kegye, hanem a polgárok veleszületett joga. A szabadság ott kezdődik, ahol a polgárok nem félnek megszólalni — ahol a civil kurázsi alanyi jog.

11. Kívánjuk a független igazságszolgáltatást

A bíróság akkor igazságos, ha független. Ha az igazság a hatalomtól függ, akkor megszűnik igazságnak lenni. A polgárnak tudnia kell, hogy ügye a törvény előtt dől el, nem a politikai hatalom szándéka szerint. Ha a bíróságokba vetett bizalom megrendül, akkor a jogállam alapja rendül meg. A független igazságszolgáltatás a polgári szabadság egyik legfontosabb garanciája.

12. Kívánjuk a választások tisztaságát

A demokrácia ott kezdődik, ahol a hatalom békésen leváltható. A tiszta választás a népszuverenitás alapja. Ha a választások tiszták és átláthatók, a hatalom valóban a néptől ered. Ha nem, a demokrácia csak látszat marad.

2026-ban – képzeletben – a márciusi ifjak talán ezt a tizenkét pontot tartanák fontosnak a magyar társadalom jövője érdekében. 1848-ban egy maroknyi fiatal kimondta, hogy a nemzet nem alattvalók gyűjteménye, hanem polgárok közössége. A pontok alapján a kérdés ma is ugyanaz: élünk-e a polgári bátorsággal? Mert minél több polgár él vele, annál kevesebb hősre van szükség.

[Resti Kornél]

Köszöntő

Szerző:

Kedves Barátaim,

Elnézéseteket kérem, hogy ilyen sokáig magatokra hagytalak benneteket. De az elmúlt hetekben néhány időigényes problémával kellett megküzdenem.

Az első megoldandó feladat az elektronikus újság kezdő változatának elkészítése volt. Sietek leszögezni, hogy ez csak az induló tartalom és kinézet. Folyamatosan fogom fejleszteni.

Ezután a makacsságom csapdájába estem. Az ok egy WC-tartály volt, pontosabban annak öblítőgombja. Ami eltört. Végül vízvezeték szerelővé léptettem elő magam és kicseréltem az egész tartályt.

Ahogy lenni szokott, a „baj csőstül jön” alapon a nyomtató következett. Először meg tudtam csinálni, de utána már szakembert kellett keresnem. De ez is kész lett.

És azután el kellett látnom a társamat, aki az újságokat terjeszti, újsággal. Az is rendben.

Most tehát elhárult minden akadály az elől, hogy néhány üdvözlő szóban elmondjam nektek kik vagyunk és mit akarunk.

Így indult

A történet több mint két éve kezdődött. 2023 októberében kezdtünk el dolgozni a Nyomtass Te Is kiadványaival. Az volt a célunk, hogy minél több házba eljusson az igazság. A Nyomtass Te Is azt ígéri, hogy igazat mond. És az ígéretét be is tartja.

Én a Tettye oldalában vittem el a példányokat a levelesládákig, a társam Baján terjesztette őket. Akkor még nem nyomtattunk magunk; mindketten fizettünk a nyomtatásért. Később találtunk egy harmadik embert, aki nyomtatott nekünk. Neki több nyomtatója volt, és eleinte ez jól is működött.

Két nyugdíjas talán nem is kívánhat többet – gondolhatnánk. De mi úgy éreztük, hogy a szöveges tartalmat érdemes lenne képekkel is kiegészíteni. Olyan képekkel, amelyek megragadnak az emberek fejében. Így kezdtünk képeket készíteni két‑három szavas üzenetekkel.

Mivel saját szövegünk akkor még nem volt, a Nyomtass Te Is kiadvány kevésbé hangsúlyos oldalát használtuk erre. De éreztük, hogy ez nem igazán etikus megoldás.

Hogyan született meg a CK

Így született meg az A/5-ös szórólap – vagy ahogy régen mondták: a röplap. Gyermekkoromból mindig felrémlik a kétfedeles repülőgép, ahogy röplapokat szór a város fölött. Imádtam. Nem tudott olyan unalmas lenni, hogy ne olvassam el.

Ezekben a szórólapokban már rövid szövegek voltak, amelyeket mi írtunk. Ezeket tettük a Nyomtass Te Is kiadványokba.

2025 decemberében azonban megszületett a nagyobb terv: a Civil Kurázsi – röviden CK. A/4-es lap 4 hasábnyi terjedelemben. Eredetileg szigorúan papíralapú újságként képzeltük el. Sokkal nagyobb bátorsággal kezdtünk szövegeket írni. Nem gondoljuk, hogy ez ma Magyarország legjobb újságja. De abban bízunk, hogy a negyedik oldal üzenete pillanatnyilag elegendő segítség az észhez térítésre. A választásokra gondolunk.

Kezdetben csak a választásokig terveztünk. Azóta azonban tovább gondoltuk a jövőt is.

Mi lehet a jövő

Baján szeretnénk megőrizni az újságot papíros formában, mint a helyi tudásháló egyik csomópontját.

Két lehetséges forgatókönyvvel számolunk:

  1. Ha a TISZA nyer (jó eset), akkor a CK valódi helyi újsággá alakulhat, és továbbra is független marad. Munkánkban az amerikai Indivisible mozgalom tapasztalatait is felhasználhatjuk (We Are Indivisible – A Blueprint for Democracy after Trump). A cél a civil közélet erősítése és a közpolitika visszavétele a politika prostituáltjaitól. Természetesen hangsúlyos szerepet kapnának a helyi hírek is.
  2. Ha a Fidesz nyer (rossz eset), akkor egészen más helyzet állhat elő. Ilyenkor az ellenállás és a civil bátorság eszközei kerülnek előtérbe. Ilyen esetben Srđja Popović Blueprint for Revolution című könyvének tapasztalatait is felhasználhatjuk, és megpróbáljuk a civil társadalom számára hasznos módszereket adni az ellenálláshoz.

Példányszámok

A CK-t heti újságnak szántuk. Hetente pontosan 500 példány készül belőle – ennyit bír jelenleg az EPSON EcoTank L1230 nyomtató (amit nem ilyen munkára terveztek). Az 500 CK mellé 500 Nyomtass Te Is kiadvány és 1000 szórólap kerül. Mindkét újságba egy-egy szórólapot teszünk.

Most egy kicsit elmaradtam, de hamarosan behozom a lemaradást. Mától ismét gőzerővel írom a cikkeket. A papíralapú újság továbbra is az elsődleges.

Az elektronikus CK

Az elektronikus változat valamivel több, mint a papír újság tükre. Itt lehetőség nyílik arra, hogy valódi szellemi műhellyé váljon.

Arra ösztönzünk minden hírlevélre feliratkozott olvasót, hogy ossza meg a gondolatait. Ez egyfajta kísérlet is: hogyan működik egy civil polgári közösség? Működik-e egyáltalán ebben az országban? Nyugodtan meg lehet fogalmazni ellenvéleményt vagy kritikát is. Egy szellemi műhelybe ez természetesen belefér.

Kérlek, éljetek a lehetőséggel!

Üdvözlettel és jó sok civil kurázsit kívánva mindannyiótoknak,

Ernő és Tünde

Utóirat: A köszöntés után, elkezdjük publikálni a már felkerült, de még nyilvánossá nem tett tartalmakat. Szóval kaptok pár hírlevelet! Jó szórakozást!

Franci háza és a gumiember

Szerző:

Mindannyian ismerünk legalább egy ilyen személyt. Nem számít, hogy Franciska vagy Feri. Mintha egy másik valóságban élnének. Amikor körülnéznek, nem azt látják, amit mi, és már nem tudunk beszélgetni velük. Szeretnénk megérteni, mi zajlik az elméjükben és a lelkükben.

A szemléletesség kedvéért úgy gondoljunk Franci elméjére, mint egy házra. Több szoba is van benne, ablakok és ajtók, okosan kialakított közlekedők. Itt élnek együtt a gondolataink, érzelmeink, emlékeink, vágyaink. Az idő képlékeny: múlt és jövő nyúlvanyai belelógnak a jelenbe. A ház központja a nappali. Ide minden lakónak van bejárása, jönnek és mennek, de csak egyvalaki tartózkodik itt állandóan. Ő a Józan Ész, aki mindenkit meghallgat, elsimítja a vitákat, rendet és egyensúlyt teremt a háztartásban. Külsejében Francira hasonlít, csak higgadtabb, kiegyensúlyozottabb, bölcsebb. Számon tartja a múltat és előrevetíti a jövőt, de figyelmét a jelenben tartja. Ügyel arra, hogy a mindennapok forgatagában Franci ne veszítse szem elől a valóságot.

Franci háza része a környezetnek. Többféle csőrendszeren áramlik ki és be az információ: hangok és képek, központi forrásokból és kapcsolati hálózatokon keresztül. Egy részük tudósítás, más részük fikció. A kettő egyre többször keveredik össze az eseményekhez fűzött magyarázatokban. Ám Józan Ész szolgálatban van. Szűr, értelmez, elfogad vagy elutasít. Ügyel arra, hogy Franci házának minden lakójához eljusson a külvilág szava, de arra is, hogy mindenki megértse, mi a való, és mi annak torz mása.

Ám Józan Ész nem mindenható. Nehezen birkózik meg a nagy mennyiségű, fáradhatatlanul ismétlődő torzítások, félrevezetések, hazugságok áradatával. Amikor Franci naponta többször hallja, hogy a gyűlület tulajdonképpen szeretet, a kegyetlenség valójában könyörületesség, a szabad rablás pedig a nemzeti vagyon megmentése, házának északi oldaláról előmerészkednek azok az érzelmek, akikre eddig nem nagyon hallgatott. Amikor Francit emlékeztetik a nemzet történelmi tragédiáira, nehéz sorsára, majd azon nyomban azt is megmutatják, hogy kit kell elutasítani, gyűlülni, kiiktatni, hogy ezentúl jobb legyen. Ilyenkor a harag, elutasítás, bosszúszomj erőre kapnak. Franci most már egy másik világban él, amelyben az a helyes, hogy egyetlen év alatt két háborút kezdeményező hatalom a szövetségesünk és partnerünk a békében, a nemzetközi bíróság vádlottja a vendégünk, és az ötödik éve háborúzó, egymilliónál több saját állampolgárát halálba kergető bukott állam vezetője a főnökünk.

Józan Ész érti, milyen valós tapasztalatok irányítják Franci elméjét. Fájdalma sokszor jogos. A ferdítések ezeken a sebeken tapadnak meg. Amikor Franci a múltban ragad, Józan Ész igyekszik figyelmét a jelenre vagy a jövőre, majd az erkölcsileg helyes ítéletek felé irányítani.Csakhogy a hazugság túlerejével áll szemben, és néha meg kell hátrálnia. Ilyenkor, kezdetben alig észrevehetően, Franci házának nappali szobája összébb zsugorodik egy picit. Végül már olyan szűk, hogy Józan Ész csak úgy fér el benne, ha tagjait perecbe görbíti, majd gombóccá zsugorodik. Józan Ész rádöbben, hogy gumiemberré változott, és most már egy ládában él. De ekkor már késő. Franci elméjének új urai lecsapják a láda fedelét, lakatot tesznek rá, és leviszik a pincébe.

[Baltazár Györgyi]

TANULÓPÉNZ

Szerző:

Mindannyian követünk el hibákat, hozunk rossz döntéseket. Személyek, országok egyaránt. A hibáknak következményei vannak. Megfizetjük értük a tanulópénzt. Nem örülünk neki, hogy le kell pengetnünk. Pedig lehet, hogy mégis nyertünk valamit: tapasztalatot, ami később hasznunkra lehet. Személyekként és a nemzet tagjaiként egyaránt.

A tapasztalat jó tanítómester, de csak ha emlékszünk rá. Vannak történeti tapasztalataink, amelyeket talán még nem felejtettünk el. Például Oroszországgal kapcsolatban. A cári hadsereg 1849-ben leverte a szabadságharcunkat. Ám az akkori orosz katonák nem bántották a civil lakosságot, dolguk végeztével hazamentek. A szovjet hadsereg 1945-ben már ölt, erőszakolt, elhurcolt. Az 1956-os forradalom leverése pedig nemzedékek életére hatott ki. A Szovjetunió megtanította politikai vezetőinket az elnyomás módszereire. Elvette a szabadság és a jövő reményét, cserébe kaptunk megtorlást, cenzúrát és vasfüggönyt. Vajon emlékszünk-e minderre, amikor kormányunk nem Európához, hanem Oroszországhoz köti a jövőnket?

Tanulhatunk mások tapasztalataiból is. Megkérdezhetjük, vajon Ukrajna miért áll ellen már negyedik éve az orosz megszállásnak? Finnország, Lengyelország és a balti államok miért készülnek erőltetett iramban a védekezésre? Vagy nézzünk az Orosz Föderációra. Milyen államfő és kormány az, amely nem tanul, hanem megszakítás nélkül működteti a halál gépezetét az ukrán fronton? A technológia, a ritmus ugyanaz. Mára több mint egymillió fiatal és középkorú férfi veszett oda vagy nyomorodott meg végleg, és nincs jele annak, hogy megállnak. Milyen hadsereg az, amely a civil lakosságot támadja, hogy térdre kényszerítsen egy országot, amely nem hódol be?

A tragédiákból is lehet tanulni. Ukrajna nem bánhat ilyen bőkezűen a polgáraival. Ők tudják, kivel állnak szemben, és mi történik, ha veszítenek. Használniuk kellett az eszüket és a szakértelmüket. A háború minden napján, minden ballépésből tanultak valamit. Forradalmasították a haditechnikát. Szövetségeseket kerestek, és el tudták nekik mondani, mit várhat a világ a mai Oroszországtól. A leginkább elkötelezett szövetségesek határosak Oroszországgal vagy Ukrajnával. Magyarország nincs köztük. A mi kormányunk Oroszországot választotta. Nem teszi fel a kérdést, hogy miért küldenek négy éve oroszokat a húsdarálóba. És mi lehet az az erő, ami még mindig szabadon tartja Ukrajnát? Ugyanez az erő bennünk is megvolt, megvan, és még mindig élhetünk vele. Ukrajna a sorstársunk, akit a magyar kormány elárult, mielőtt még barátok lehettünk volna. Mert ami kormányunk a támadó felet választotta. Bebizonyította, hogy nemzetünk történelmi tapasztalataiból nem tanul. Azt pedig nem engedi, hogy a nemzet emlékezzen arra, amit egyszer már megtanult. Minden kormánycsatorna ontja a ferdítéseket és a hazugságokat. Senki sem kéri tőlünk, hogy „meghaljunk Ukrajnáért”. Az elemi tisztesség azt kéri, hogy úgy segítsünk, ahogy tudunk, vagy legalább ne tegyünk nekik keresztbe. Kormányunk azt gondolja, hogy amiről nem tudunk, az nem létezik. Hogy hamis ellenségkép állításával át tudják írni a józan ész és az erkölcs szabályait. Vajon jól gondolják? Reméljük, nagyot tévednek. Mi nem leszünk orosz gyarmat.

[Baltazár Györgyi]

DÁVID ÉS GÓLIÁT A XXI. SZÁZADBAN

Szerző:

2022 februárjában a világ legnagyobb országának hadereje megindult Ukrajna ellen!

Oroszország területe több mint 17 millió km², lakossága 144 millió fő, éves GDP-je 2021-ben közel 1,8 billió USD. Ukrajna ezzel szemben mindössze 603 ezer km², 41 millió lakossal és 200 milliárd USD körüli gazdasági teljesítménnyel.

Az arányok alapján jelentős Oroszország túlereje. 28-szoros területi, 3,5-szeres lakossági, és sokszoros katonai-gazdasági a különbség. Papíron tehát egyetlen kimenetel tűnt valószínűnek: a hatalmas, olajból és gázeladásokból harácsoló birodalom villámgyors győzelme a szomszédos, kisebb ország felett.

Putyin háromnapos „különleges katonai műveletet” tervezett, amely néhány nap alatt térdre kényszeríti Kijevet. Ebből lett négy év, több százezer halottal, milliók menekülésével, városok rommá válásával. A „villámháború” helyett elhúzódó, kimerítő háború alakult ki, amelyben a túlerő nyers ereje újra és újra falba ütközött: egy elszánt nép honvédelmébe. Ukrajna háborúja honvédő háború. Saját területét, függetlenségét, otthonait és embereit védi!

Az orosz hadsereg a nyers erőre és a mennyiségre épített — többszörös katonai fölénnyel, logisztikai és stratégiai tervezés nélkül. Elemzések szerint egyes frontokon hét-nyolc orosz katona is jutott egy ukrán védőre, mégsem sikerült áttörniük a morális és technológiai falat. Mert a kis ország hatékonyan harcol: drónokkal, műholdas felderítéssel, gyors mozgású egységekkel és a Nyugat által biztosított precíziós fegyverekkel. Az ukrán védekezés alapjává az innováció vált, a katonák a földhöz és a néphez kötött akaratból merítettek erőt. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a háború már nem pusztán területi, hanem civilizációs mérkőzés: a múlt és a jövő, az önkény és a szabadság, a megfélemlítés és az önrendelkezés között.

A legendás Tél Tábornok – az orosz történelem egykori szövetségese – pedig nem hozta meg a Putyin által megkövetelt győzelmet. Mert háborúzás szabályait már nem a tankok, hanem a drónok írják. Ukrajna az olcsó, tömegesen gyártott drónokkal, robot-csónakokkal és műholdas kapcsolattal új hadviselési korszakot nyitott. Egy több millió dolláros harckocsit néhány ezer dolláros eszközzel lehet megsemmisíteni. Az orosz hadsereg is kénytelen követni ezt az innovációs versenyt levegőben, vízen és szárazföldön egyaránt. A hagyományos fegyverrendszerekre építő NATO ma inkább tanulja, mint diktálja a tempót. A kommunikációs és információs hálózatok – köztük a műholdas rendszerek (StarLink) – kiesése pedig azonnal megmutatta Oroszországnak: a XXI. századi háború kulcsa már nem csak a lőszer, hanem az adat és az információs kapcsolat.

[Resti Kornél]

A haza számít rád

Szerző:

„Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!”

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban (1834)

Van egy régi, kemény, de örök érvényű igazság: Egy nemzet felelős a sorsáért! Ez nem hangzatos mondás, hanem életparancs.

A szabadság nem születik puszta akaratból – a szabadságért tenni kell!

Tennünk kell, hogy a gyermekeinknek és unokáinknak legyen jövőjük ebben az országban. Nem kell hozzá hegyeket megmozgatni, elég, ha naponta egy kicsit cselekszünk. Ha beszélgetünk, ha elmondjuk az igazat, ha továbbadjuk a valós híreket, ha nem hagyjuk, hogy a hazugság uralja a közbeszédet!


A haza nem valaki másé – a HAZA A MIÉNK, a haza mi vagyunk (a grund mi vagyunk). És rajtunk múlik, hogy megőrizzük-e szabadnak, tisztességesnek, emberinek. Ha közönyben maradunk, mások döntenek helyettünk! Ha dolgozunk a közjóért, mi döntünk a jövőnkről!

Elég körülnézni kelet felé: Oroszországban már látszik, hová vezet a hallgatás és a félelem. A hatalom a nép feje fölött dönt, a szabadság helyét propaganda és függőség vette át, miközben Kína lassan átveszi az ország gazdasági irányítását.


A 2026-os választás nem egyszerű politikai esemény. Sorsdöntő pillanat Magyarország számára. Nem pártról, nem vezetőkről, hanem a haza jövőjéről van szó! Most dől el, hogy lesz-e még olyan ország, ahol a munka, a tudás és az igazság számít. Hogy megmaradunk-e nemzetként Európa szívében, vagy a hatalom játékszere leszünk és elmerülünk a közöny mocsarában!

A szavazatod kevés – de a munkád száz szavazatot érhet! Beszélj, győzz meg, cselekedj!

A haza számít rád!

[Resti Kornél]

ITT CSAK KEVESEK GAZDAGODNAK,ÉS ANNAK A TÖBBIEK FIZETIK MEG AZ ÁRÁT!

Szerző:

Egy ország gazdasága nagyrészt azon múlik, hogy érkezik-e bele pénz, befektetés és munka.

Ha kevesebb pénz áramlik be, a gazdaság lassulni kezd. Ilyenkor a nemzeti pénz gyengülhet, az import drágább lesz, és emelkednek az árak. A bérek általában nem tudnak ilyen gyorsan emelkedni, ezért az emberek egyre kevesebbet tudnak vásárolni a jövedelmükből.

Az államnak is kevesebb forrása marad, ezért a közszolgáltatások színvonala romolhat. Ez a folyamat sok ember számára gyors és érezhető elszegényedést jelent. Nem kell hozzá államcsőd. Elég, ha lassan elfogy a pénz körülöttünk.

[Resti Kornél]