Vásári bábjáték felnőtteknek
Szereplők:
A DISZNÓFÜLŰ NAGYÚR Felcsútról
VENYIGE JÁGÓ TISZTELETES a Kirájágó mellékéről
Színhely: Egy meg nem nevezett uradalom a Kárpát-medencében
DISZNÓFÜLŰ: Bátyám. Beszélnünk kell.
VENYIGE: Kerülj beljebb, de fogd rövidre. Randim van.
DISZNÓFÜLŰ: Aggódom, bátyám. Köröznek a keselyűk. Minden nap látom őket. És unom magam. Elvitték a játékaimat és átalakították a kedvenc játszóteremet. Már nem járok oda.
VENYIGE: Találd fel magad. Ott van a foci. Mi újság a Nemzeti Balfingerség válogatottban? Hogy áll a Felcsút?
DISZNÓFÜLŰ: Még mindig NB 1-es. De már senki sem jár ki a meccseinkre. Üresek a lelátók.
VENYIGE: Hát nem használt, hogy csak egy csapat játszik, és csak egy kapura.
DISZNÓFÜLŰ: Nem tudjuk másképp. A pálya másik felét ellepte egy tócsa.
VENYIGE: Akkor imádjad a kis aranyszobrocskádat. Tudod, azt a borjút, amit a Főnöktől kaptál.
DISZNÓFÜLŰ: Már nincs kéznél. A kis Ráhel egyszer régen a lábára ejtette, és elrejtettem az almáriumban. Különben is, jobb, ha most nincs szem előtt.
VENYIGE: Ott van a család. Nemzetünk vezérlő csillaga és falragasza.
DISZNÓFÜLŰ: Terhemre vannak, lehangolnak. Ha otthon maradok, egész nap hallgathatom Tiborc panaszát, Ráhel siralmát. Nem akarják elhagyni a cumit. Valamit elrontottunk. És bárhova megyek, az emberek szúrós szemmel néznek rám. Kérdésekkel zaklatnak. Mintha már nem szeretnének annyira.
VENYIGE: Nem baj. A szeretetet túlértékelik. Ezzel a cumi dologgal egy kicsit elkéstetek. Na de mit tehetünk, hogy a nép újra tőled várja az igét? Vedd elő azt a listát. Kezdjük a legfontosabbal. Jó volt az a mese, amit mondtál nekik? A palotától a kunyhóig mindenkihez eljutott?
DISZNÓFÜLŰ: A mesével nem volt baj. Bár a mesélők nem voltak a legjobbak. De cserében sok volt belőlük.
VENYIGE: Uraltad a tereket? Az összeset? Külső és belső, városi és vidéki, történelmi, pénzügyi… Tettél óvintézkedéseket, hogy az elleség ne férkőzhessék be?
DISZNÓFÜLŰ: Megvolt. A Valóságot — tudod, azoknak az éhenkórász Bereményiéknek a nagybátyját — kitiltottuk az országból. A fényképét elhelyeztük minden határátkelőhelyen.
VENYIGE: Aztán mégis beszivárgott valahol.
DISZNÓFÜLŰ: Nem tehetünk róla. Ennyi idő alatt egészen megváltozott. A határőrök nem ismerték fel.
VENYIGE: Nesze neked. Na és az időjárás? Ellenőriztétek? Honnan fújt a szél?
DISZNÓFÜLŰ: Csak a keletről. De sajnos feltámadtak azok a fránya helyi szelek.
VENYIGE: Mert valaki kilopkodta az anyagot a szélfogóból. Rossz szokás, nehéz belőle kigyógyulni. Erről jut eszembe: biztos helyen tartottad a kincsesláda kulcsát?
DISZNÓFÜLŰ: Na ja. De megnyitottam sok kis csapot. Ösztönöztem a játékosaimat és a mesélőimet.
VENYIGE: Helytelen. Drága mulatság. A zsarolás hatékonyabb és olcsóbb. Erről jut eszembe. Megidézted a múlt kísérteteit?
DISZNÓFÜLŰ: Naná. Elővettük az összes történelmi tragédiát, és megmondtuk, kik okozták. Azt vártuk, hogy nagyjaink huhogjanak és kemény szavakkal ostorozzák az ellenfeleinket. Jó terv volt, de nem jött be.
VENYIGE: Nem hiszem el.
DISZNÓFÜLŰ: Pedig így van. A nagy szellemek hallgattak. Széchenyi csak annyit mondott: „Lakat a számon”.
VENYIGE: Na és a szófosók? Az a Wass Albert?
DISZNÓFÜLŰ: Nem volt elég. A többiek hangosabban kiabáltak. Annak a Sándornak be nem állt a szája. Hogy dicsőséges nagyurak, meg valami tenger, és hogy vágtat a Tisza a rónán át. Endre valami eltévedt lovast emlegetett. Attila azt hajtogatta, hogy „Levegőt!”. Gyula csak egy mondatot tudott kinyögni a zsarnokságról, de azt naponta előadta.
VENYIGE: Balszerencse. Veszett fejsze nyele. És mi az, ami segítene? Szerinted?
DISZNÓFÜLŰ: Be kell jutnom valahogy a Parlamentbe. Nélkülem a malacfülűek csak félmalacok. De már nincs mandátumom.
VENYIGE: Az a kisebbik baj. Bejárhatnál. A plenárisok nyilvánosak. Viszont kínos lenne. Ott van az a piros sapkás, az a Vitéz László. A fickó, aki mindig szembeszáll az ördöggel és azt kiabálja: „Nesze, nesze!”
DISZNÓFÜLŰ: Nem László. Péter. És mostanában a kezéhez nőtt a husángja.
VENYIGE: Van egy ötletem. Kaptam a Főnöktől egy tarsolyt, három trükkel. Kénkőszaguk van, de működnek. Egyet már teszteltem egy forradalomban. Egyet megtartok a biztonság kedvéért. A harmadikat megkaphatod.
DISZNÓFÜLŰ: Na és mit tud? Mi a teendő?
VENYIGE: El kell választani a hast az észtől.
DISZNÓFÜLŰ: És akkor?
VENYIGE: A hasad otthon marad. Tiborc és a kis Ráhel lyukat beszélhetnek bele. Az eszedet pedig beviszik a Parlamentbe a malacfülűek. Mindegyik fülbe jut belőle egy-egy molekula.
DISZNÓFÜLŰ: Jó ötlet. De ilyen sokfelé osztódni pazarlás. Elég, ha Gulyás Gergő fülébe kerül a teljes készlet. Meghallgatom, mi van, és súgok neki.
VENYIGE: Mi az, hogy csak a Gulyás? Miért nem kap belőle mindkét Malacfülű frakció?
DISZNÓFÜLŰ: Nem szükséges. Ők be vannak oltva. Megkapták a TESZ-VESZ-t
VENYIGE: Nocsak. Az meg mi?
DISZNÓFÜLŰ: Egy kombinált oltás. Aczél elvtárs Három T-jének továbbfejlesztett változata. Tagadja a Tényeket és támogatja az Erőszakot. Jól tűri a Szégyent. Sőt, fel sem ismeri. Veszi, viszi ami mozdítható, és hátra se néz.
VENYIGE: Hát ez nekem is új. Honnan van a formula?
DISZNÓFÜLŰ: A kis Gazsi talált egy feljegyzést évekkel ezelőtt, amikor kisöpörte a padlást. Valami Goebbels írta.
VENYIGE: Remek. Akkor munkára fel. Mit is mondtál a kis Ráhelnek, amikor túrta az orrát?
DISZNÓFÜLŰ: Bányász kislány.
VENYIGE: Nos, akkor: Jó szerencsét!
Függöny
Pécs, 2026.07.09. Resti Kornélia