2022 februárjában a világ legnagyobb országának hadereje megindult Ukrajna ellen!
Oroszország területe több mint 17 millió km², lakossága 144 millió fő, éves GDP-je 2021-ben közel 1,8 billió USD. Ukrajna ezzel szemben mindössze 603 ezer km², 41 millió lakossal és 200 milliárd USD körüli gazdasági teljesítménnyel.
Az arányok alapján jelentős Oroszország túlereje. 28-szoros területi, 3,5-szeres lakossági, és sokszoros katonai-gazdasági a különbség. Papíron tehát egyetlen kimenetel tűnt valószínűnek: a hatalmas, olajból és gázeladásokból harácsoló birodalom villámgyors győzelme a szomszédos, kisebb ország felett.
Putyin háromnapos „különleges katonai műveletet” tervezett, amely néhány nap alatt térdre kényszeríti Kijevet. Ebből lett négy év, több százezer halottal, milliók menekülésével, városok rommá válásával. A „villámháború” helyett elhúzódó, kimerítő háború alakult ki, amelyben a túlerő nyers ereje újra és újra falba ütközött: egy elszánt nép honvédelmébe. Ukrajna háborúja honvédő háború. Saját területét, függetlenségét, otthonait és embereit védi!
Az orosz hadsereg a nyers erőre és a mennyiségre épített — többszörös katonai fölénnyel, logisztikai és stratégiai tervezés nélkül. Elemzések szerint egyes frontokon hét-nyolc orosz katona is jutott egy ukrán védőre, mégsem sikerült áttörniük a morális és technológiai falat. Mert a kis ország hatékonyan harcol: drónokkal, műholdas felderítéssel, gyors mozgású egységekkel és a Nyugat által biztosított precíziós fegyverekkel. Az ukrán védekezés alapjává az innováció vált, a katonák a földhöz és a néphez kötött akaratból merítettek erőt. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a háború már nem pusztán területi, hanem civilizációs mérkőzés: a múlt és a jövő, az önkény és a szabadság, a megfélemlítés és az önrendelkezés között.
A legendás Tél Tábornok – az orosz történelem egykori szövetségese – pedig nem hozta meg a Putyin által megkövetelt győzelmet. Mert háborúzás szabályait már nem a tankok, hanem a drónok írják. Ukrajna az olcsó, tömegesen gyártott drónokkal, robot-csónakokkal és műholdas kapcsolattal új hadviselési korszakot nyitott. Egy több millió dolláros harckocsit néhány ezer dolláros eszközzel lehet megsemmisíteni. Az orosz hadsereg is kénytelen követni ezt az innovációs versenyt levegőben, vízen és szárazföldön egyaránt. A hagyományos fegyverrendszerekre építő NATO ma inkább tanulja, mint diktálja a tempót. A kommunikációs és információs hálózatok – köztük a műholdas rendszerek (StarLink) – kiesése pedig azonnal megmutatta Oroszországnak: a XXI. századi háború kulcsa már nem csak a lőszer, hanem az adat és az információs kapcsolat.
[Resti Kornél]