(Történik Észak-Bácskában napjainkban, egy valóságos és a képzeletben élő kisvárosban. A szereplők fiktívek, a párbeszédek egy elképzelt helyzetet jelenítenek meg. Az elhangzó állítások a szereplők véleményét tükrözik.)
1. szín
(Vasárnap délelőtt. A tűzhelyen rotyog az étel. Joli főz, Sanyi feszeng. Robi a tabletjét nyomkodja.)
Sanyi (ül, vakarózik, kerülgeti a dolgot): Jolikám, lelkem. Átugrok ide a Csitóba egy kicsit. Beszélek Vicával pár szót. Nem láttam két hete.
Joli (nem néz rá, keverget): Eredj, Sanyi. De pontban délre gyere haza! (ráemeli a szemét)Mert ha nem, utánad megyek és romba döntöm a Csitanyicát! (folytatja, lendülettel)Tudom én, milyenek vagytok, amikor megisztok egy kupica sligovicát. A nagy lelketek kirakjátok az asztalra egymásnak! És aztán isztok még egy kupicával.
Sanyi (legyint, indul): Jól van, jövök délre. Ne károgj!
Joli (az unokájához): Robi, elviszel ebéd után a Béke térre?
Robi (készségesen):Igen, Nagyanyus, elviszlek!
2. szín
Belvárosi Cukrászda
Újabb szereplők:
Marika, Ica, Bözsi, Rózsi: egykori kollégák, nyugdíjas posztósok, mind hetven év feletti
Pincér
(A bal kettes asztalnál négy idősebb asszony ül. Mintha várnának valamire vagy valakire. Egy szék még üres. A rádióból a Novi Fosili együttes Za dobra stara vremena című dalának utolsó versszaka szól. A hölgyek halkan énekelnek vele, vagy ritmusra mozognak. A zene elhallgat. “Kedves hallgatóink az Újvidégi Rádió Futótűz című, magyar nyelvű műsorát hallották Szkopál Béla szerkesztésében.” Itt a pincér lekapcsolja a rádiót)
Joli (balról be, lihegve, ruháját igazgatja): Sziasztok lányok. Megjöttem én is. Kicsit késve, bocsánat!
Marika, Ica, Bözsi, Rózsi (egymás szavába vágva): Jaj, dehogy késtél! Most ültünk le! Gyere csak! De jól nézel ki! Mint régen a soron! Ott is te voltál a legcsinosabb!
Joli (leül, legyint): Ugyan már, hagyjátok! Csak egy régi kabát.
Bözsi: Na, mit kérsz?
Marika (már intézkedik): Pincér úr! Ide kérem, ide!
Ica: Nekem egy alvés meg egy dupla. Ja és egy Fanta!
Rózsi: Akkor én Isler! Csak kólával! Dupla nélkül!
Bözsi: Én dobost kérek, rég ettem. Duplával és Fantával.
Marika: Nekem is jöhet az alvés! Imádom. Duplával és Fantával.
Joli: Nekem is alvés kell, meg egy dupla. És egy Jaffát is kérek!
Ica: Jaffa már rég nincs, csak Fanta narancs!
Marika (a pincérnek, számolva): Akkor, négy dupla, három alvés, egy Isler, egy dobos, egy kóla és négy Fanta narancs! Köszönöm szépen!
Marika (érdeklődve): Na meséljetek lányok, történt veletek valami érdekes mostanában?
Bözsi (mélázva): Ebben a korban érdekes? Kizárt! A Pityu már hét éve ment el.
Joli (felcsigázva): Hát velem igen! Képzeljétek március 15-én ülök a tévé előtt és nézem a Békementet! Micsoda menet volt! Jó érzés volt látni, hogy ennyien kiállnak értünk! És elöl menetelt a Bayer Zsolt! Az „aranyszájú”! Négyötödös pólóban. Tudjátok, hogy ennyire nyer a narancsvidék. Mögötte Bese Gergő atya mosolygott. Szép, áldott arcú ember. Úgy nézett körbe, mintha mindenkit feloldozott volna előre. Csak furcsa volt, hogy a mosolya nem maradt egészen a helyén. Mindig egy kicsit arrébb csúszott.
Marika: Joli, te mindig meglátsz valamit!
Joli: Aztán jött mögöttük a Bohár Dani is, megafonnal. Amit Bayer úr kimondott, azt Bohár Dani visszhangozta. Csak vékonyabban. Mint amikor a nagyfazék után megszólal a fedő is.
Bözsi: Jaj, Joli, hát ez gyönyörű lehetett!
Joli: Gyönyörű volt. Bayer fröcsögött, Bese mosolygott, Bohár visszhangzott. És én akkor még úgy éreztem, ez a béke hangja.
Ica (beleszól): Nekünk ne mondja meg senki mit tegyünk. Mi nem leszünk ukrán gyarmat!
Marika (helyesel): Így van. Mi nem akarunk háborút! Nem engedjük a fiainkat! Ha kell fegyverrel védjük meg a békét!
Bözsi (kérlelve): Mondd tovább Joli! Van még?
Joli (álmodón): Igen. Ahogy néztem, egy idő után elaludtam a fotelben. És megálmodtam a választást is. Újabb kétharmaddal győztünk! Mi! Sőt 4/5-del, ahogy Bayer pólóján volt.
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Hurrá! Győzött az igazság! Az a „nőverő” eltakarodhat sírva! Éljen!
Joli: Azt is megálmodtam, hogy összeül az első országgyűlés és szokás szerint elsőnek a saját pénzükről döntöttek. Minden képviselőnek és minden kormánytisztviselőnek megduplázták a javadalmazását a háborús inflációra hivatkozva!
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Megérdemlik! Értünk dolgoznak! Értünk fáradoznak!
Joli: Aztán elfogadták, hogy megadóztatják a nyugdíjakat is! A felvett hiteleket meg kell adni valamiből.
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Na de… na de… jaj!
Joli: Aztán elfogadták az egészségügy átszervezésére tett indítványt, amely szerint a gyógyszertámogatások megszűnnek. Az állami egészségügyet átterelik a magán egészségügyi intézményekbe. Az egészségügyet teljesen magánosítják! Az állam kiszáll belőle.
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): A francba! Meddig fogunk várni a csípőprotézisre? Öt év? És miből fizetünk ki annyi pénzt? Az adózott nyugdíjunkból?
Joli: Állítólag van olyan törvény, hogy a gyermekek kötelesek segíteni a szüleiken, ha módjukban áll.
Ica (mérgesen): Persze a te fiad Garmisch-Partenkirchenben pincér! Ő tud segíteni. De az én fiam pedagógus és három gyereke van! Mi lesz velem, ha megbetegszem?
Rózsi (nyugtatón): Jaj Ica, ne ríjál már! Makkegészséges vagy, száz évig fogsz élni!
Marika, Bözsi (kórusban): És volt még tovább is az álmod?
Joli (mélázva): Volt. A végén megválasztották a miniszterelnököt örökös kormányzóvá. Minden magyarok urává!
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Nagyszerű! Végre! Azt a drága embert! A legnagyobb magyar!
Ica (mosolyogva): Hiszen ez gyönyörű szép álom volt Joli!
Joli (könnyezve): Nem! Nem! A vége nagyon csúnya volt. Fel is ébredtem rá!
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Hogyan? Mi lehetett ebben ilyen szomorú? Ne csigázz, meséld már! Mondjad!
Joli (bőgve): Az unokám, a Robi! Elment álmomban. Itt hagyott minket. El sem búcsúzott tőlünk. Még a Sanyitól sem. Csak egy levelet írt, abban nagyon csúnya dolgokat!
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Mi volt a levélben? Mondd már! Mondjad Jolikám, ne ríjál!
Joli (szipogva): Azt írta a Robi, azt írta, hogy elvettük tőle a jövőt! Mi! Sem neki, sem a gyermekeinek nem lesz ebben az országban jövője. Ebbe az országba nem kellenek a gondolkodó emberek, csak emberek, akik jól szavaznak!
Rózsi (csendben): Ne sírj Jolikám! Visszajön…
Joli (zokogva): Vissza. Ha lesz még hova.
— II. felvonás vége —