Hogyan alakul ki a NER (Nemzeti Együttműködési Rendszer) Orbán Viktor akaratából és a Fidesz közreműködésével? Hogyan válik fokozatosan zárt hatalmi térré – és mi következik ebből?
A továbbiakban nem használjuk a „politika” szót. Mert ami az elmúlt másfél évtizedben zajlott, az már nem vita, nem közpolitika, nem közös ügyek intézése, hanem egy autokratikus hatalmi tér felépülése és stabilizálása.
Ez a hatalmi tér nem pusztán intézményi átalakítások eredménye. Nem csak törvények, alkotmányos változások és közjogi lépések hozták létre. A rendszer tartósságát egy társadalmi beágyazottság biztosítja.
Ennek a beágyazódásnak az egyik kulcseleme a forráselosztás módja volt. Az Európai Unióból érkező támogatások – amelyek eredeti célja a felzárkózás és a kiegyenlítés – egy olyan elosztási mechanizmuson keresztül jutottak el a gazdaság szereplőihez, amely fokozatosan függőségi viszonyokat hozott létre.
A hozzáférés nem vált mindenki számára azonos feltételek mellett elérhetővé. A források elnyerése egyre inkább kapcsolati, lojalitási és együttműködési kérdéssé vált. Így alakult ki egy olyan gazdasági és társadalmi struktúra, amelynek szereplői – vállalkozók, intézmények, helyi szereplők – egzisztenciálisan is érdekeltté váltak a fennálló hatalmi rend fenntartásában.
Ez a folyamat nem egyik napról a másikra ment végbe. Lépésről lépésre épült ki: forrás → hozzáférés → függés → lojalitás.
Ebben az értelemben a NER nem csupán kormányzati rendszerként írható le, hanem hatalmi hálózatként, amely nemcsak irányít, hanem kijelöli a részvétel feltételeit is. Aki együttműködik, az részesül a forrásokból és a lehetőségekből. Aki kívül marad, az fokozatosan kiszorul.
Így válik a közpolitikai tér – észrevétlenül, de következetesen – hatalmi térré. Ez a működés azonban nem maradt következmények nélkül. A rendszer nemcsak integrált, hanem ki is zárt egyeseket. A forráselosztás logikája és a „mi–ők” felosztás együtt fokozatosan kettészakította a társadalmat. Ez a megosztottság nem spontán módon jött létre, hanem a rendszer működéséből, a hatalom mechanizmusaiból következett.
A hatalom tehát kisajátította a közpolitikát és a szavazópolgárok jelentős hányadát kizárta belőle. És ez így ment szépen lassan, folyamatosan. Egy ponton azonban a kizártak száma elérte a kritikus tömeget. Amint összejött a kritikus tömeg, kitermelődött egy vezető, megindult az alulról szerveződők mozgalma, a közpolitika visszafoglalása. A TISZA sikere véleményünk szerint ennek köszönhető.
Vagyis a NER sikeres működésével gyakorlatilag a saját vesztét okozza! Így legyen!
[Resti Kornél]