Tragikomédia három felvonásban
Írta: Baltazár György
(Történik Észak-Bácskában napjainkban, egy valóságos és a képzeletben élő kisvárosban. A szereplők fiktívek, a párbeszédek egy elképzelt helyzetet jelenítenek meg. Az elhangzó állítások a szereplők véleményét tükrözik)
Szereplők
Csillics Sándor, Sanyi:nagyapa
Csillicsné, Joli:nagyanya
Csillics Róbert, Robi:unoka
I. felvonás
Csillicsék konyhája
(Vasárnap délelőtt. A tűzhelyen ebéd rotyog. Joli néni sürög-forog, főz, közben mindent hall, mindent tud, és mindentől fél, ami Sanyi vércukrát, vérnyomását vagy politikai meggyőződését érinti. Sanyi bácsi az asztalnál ül, előtte újság, de inkább a tévé hangjára figyel. Robi a tabletjét nyomkodja. Három ember egy konyhában.)
A tévé hangja: …a miniszterelnök szerint minden magyar családban beszélni kell a választás tétjéről…
Sanyi:(nagy hanggal) Na! Hallottátok? Orbán Viktor is megmondta. Beszélni kell a gyerekekkel a választásról.
Joli:(oda sem nézve) Akkor beszélj, Sanyi. De ne ordíts, mert odaég a pörkölt.
Sanyi:(az unokához fordul) Robikám. Ugye te is jössz nagyapáddal szavazni a Fideszre?
Robi: (bólogat, de nem néz fel) Megyek, Nagyapus. Megyek. De nem a Fideszre fogok szavazni.
Sanyi:(meghökkenve) Hogyhogy? Hát ki a viharra szavazol? Csak nem arra a „nőverőre”?
Robi:(felnéz) Nagyapus, látod, ez gyors volt. Még ki se mondtam semmit, és a tévé már válaszolt is helyetted.
Sanyi: (szemöldökét felvonva) Nem a tévé válaszolt. Én válaszoltam.
Joli:(kavar) Sanyi, én ismerem a te hangodat. Ez most félig te voltál, félig a tegnap esti Hajdú riport a bűnbánó Magdolnával.
Sanyi:(száját elhúzva) Joli, ne szellemeskedjél, mert kifut a leves!
Joli:(úgy kever, hogy rázkódik bele) A levesre én vigyázok, te a szádra ügyelj Sanyi.
Robi:(szeretettel néz) Nagyanyus, ez már majdnem elemzés.
Joli:(legyintve) Én csak főzök. De közben hallok és beszélek. És gondolkodom is néha Sanyi!
Sanyi:(most ő legyint Jolira) Orbán Viktor világosan megmondta: aki nem velünk van, az Brüsszellel van.
Robi:(félmosoly) Engem jobban érdekel te mit mondasz, Nagyapus?
Sanyi:(bizonytalanabbul) Én is ezt mondom.
Robi:(homlokát ráncolva) Jó, csak kérdeztem, hogy van-e saját véleményed is. Vagy a tévé igazságát hirdeted?
Sanyi:(bosszúsan) Ne gúnyolódj! Én középiskolát végeztem, könyvelő voltam negyvenöt évig. Tudom, mi az, amikor valami stimmel.
Robi:(mosollyal) Pont ezért kérdezem. Te tanítottad nekem, hogy a számlát nem bemondásra fizetjük. Kézbe fogjuk! És megnézzük a dátumot, pecsétet, összeget, aláírást. Most meg bemondásra elhiszed, hogy aki kérdez, az hazaáruló.
Sanyi:(méltatlankodva) Nem bemondásra! Tegnap a tévében is elmondták. Három szakértő elemzésével.
Robi:(legyint) A három szakértőből az egyik mindig ugyanaz, csak másik zakóban.
Joli:(élénken) Ezt én is észrevettem. A múltkor még családvédelmi szakértő volt, tegnap meg külpolitikai. Ha így halad, húsvétra nőgyógyász is lehet.
Sanyi:(mérgesen) Joli!
Joli:(játssza az ártatlant) Mi van? Én csak követem a szakmai előmenetelét. Már írtam is neki mottót: Ahol Huth, ott nincsen hit!
Robi:(szelíden) Nagyapus, az nem érv, hogy „a tévében mondták”. A tévében mosóport is mondanak.
Sanyi:(méltatlankodva) De a miniszterelnök úr nem mosópor!
Joli:(kacag és kavar) Pedig fehérít rendesen. Ami tegnap fekete volt, mára rendszerint hófehér.
Robi:(vidáman) Nagyanyus, ezt feljegyzem.
Sanyi:(morogva) Ti csak viccelődjetek! Közben Brüsszel elveszi a szuverenitásunkat.
Robi:(oktatva) Nagyapus, a szuverenitást nem attól kell félteni, aki pénzt adott évekig. Én attól féltem a szuverenitásomat, aki viszi a pénzt.
Sanyi:(felemelt orral) A Kossuthon is mondták reggel, hogy Brüsszel háborúba akar sodorni minket.
Robi:(felemeli egyik szemöldökét) És te mitől félsz jobban? Brüsszeltől, vagy attól, hogy egyszer kiderül: tizenhat évig ki vitte el az ország pénzét?
(Csend. Joli megáll a kavarással. Sanyi nem válaszol azonnal.)
Sanyi:(bizonytalanul) A pénz… az más kérdés. Az uniós pénzeket hazahozták.
Robi:(élénken) Hazahozták, igen. Csak nem került belőle hozzánk egy peták se.
Joli:(mérgesen) Te Sanyi mennyit láttál abból? Hozzánk biztos nem került. Még a spájzban se találom.
Sanyi:(váll vonogatva) Azért épült ez-az!
Robi:(lecsapja a magas labdát) Persze. És te pontosan tudod, hogy kinek és hogyan. Hiszen te könyvelted.
Sanyi:(morogva) Te mindig csak a rosszat látod!
Robi: Nem. Én a mérleget nézem. Tartozik: az ország. Követel: a család és a haveri kör.
Joli:(csitítón) Sanyi, ezt érted, ez a te nyelved. Tartozik-követel. Csak most valahogy mindig mi tartozunk, és mindig ők követelnek.
Sanyi:(dörmögve) Jó, jó, de legalább a családokat támogatják. A tévében tegnap is mondták – ez a kormány családbarát.
Robi:(határozottan) A családbarátság nem az, hogy adnak hitelt, aztán az unokád fizeti vissza kamatostul.
Joli:(elgondolkodva) Nekem az a családbarát, aki ebédre átjön, nem az, aki plakátról mosolyog.
Sanyi:(felvillanyozva) A 14. havi nyugdíjat is megígérték!
Robi:(mosolyogva) Nagyapus, mikor kaptad meg először a teljes 13. havit?
Sanyi:(mélázva) Hát… nem olyan régen.
Robi:(bólogat) Látod. Tizenkét évig ígéretért adtad a szavazatod. Most már az ígéret kamatosan jár? Nagyon kell a szavazatod.
Joli:(kuncogva) Én is bevezetem. Sanyi, ma nem kapsz ebédet, csak ebédígéretet. Négyévente melegítünk rajta.
Sanyi:(legyintve) Joli, ne bolondozz!
Joli:(kuncogva) Nem bolondozom. Családpolitikát gyakorlok.
Robi:(kacagva) Nagyanyus kormánya legalább átlátható. Ha nincs nokedli, megmondja.
Sanyi:(megsértődve) Bezzeg ti mindent jobban tudtok! A migrációt is. A határt meg kellett védeni. Ezt nem lehet elvitatni. Orbán Viktor mondta, ha nincs kerítés, vége az országnak.
Robi:(gondolkodva) Nagyapus, akik jöttek, nem nálunk akartak maradni. Magyarország nekik nem célország volt, hanem rosszul világított átjáró.
Joli:(felpaprikázva) Azért ha valaki nálunk maradna, előbb kérdezze meg, mennyi a nyugdíj és mennyit kell várni csípőprotézisre.
Sanyi:(határozottan) A migráns akkor is migráns!
Robi:(szomorúan) És a nyugatra kivándorolt magyarok? A Vuityék, Muityék, Mándityék, Tádityék fia, lánya? Ők is? Az apám, aki Kitzbühelben vagy Garmisch-Partenkirchenben lapátolja a havat a sáncok tövében?
Sanyi:(bizonytalanul) Az más. Ők dolgozni mentek.
Robi:(határozottan) Pontosan. Ők is a jobb életet keresték. Csak nekik nem építettünk kerítést, legfeljebb búcsúvacsorát adtunk.
(Csend. Joli lassan kever egyet az ételen.)
Joli:(mélázva) A szomszéd Marika unokája is kint van. Azt mondja, hazajönne, ha volna miért. Én ezen többet gondolkodom, mint Brüsszelen. És a fiunk is hazajönne szegény, ha volna mire.
Sanyi:(tempót vált) De legalább béke van. A miniszterelnök úr megmondta: mi nem sodródunk bele a háborúba.
Robi:(legyint) Nagyapus, a béke nem attól lesz, hogy naponta háborúval ijesztgetik az országot. Míg ezen kattog az agyad, nem keresed a Matolcsy-milliárdokat.
Sanyi:(határozottan) A béke útja a magyar út!
Robi:(a plafont nézi) Ez már megint plakát. Próbáld meg saját szavaiddal.
Sanyi:(kivágja) Azt akarom, hogy ne legyen háború!
Robi:(mosollyal) Na. Ez már te vagy. Ezzel lehet beszélni.
(Sanyi meglepődik. Joli is ránéz Robira.)
Robi: Én se akarok háborút, Nagyapus. Senki se akar. Csak azt mondom, hogy a félelmedből mások hatalmat csináltak. Te félsz, ők nyernek. Te aggódsz, ők gazdagodnak. Te a hazát véded a konyhában, ők közben elvisznek mindent a kamrából.
Joli:(felháborodva) Az én kamrámból semmit el nem visznek! Oda még a Sanyi is engedéllyel jár be.
Sanyi:(csöndesen) Azért a gyermekeket megvédik.
Robi: Kitől?
Sanyi:(bizonytalanul) Hát… akiktől kell.
Robi:(csipetnyi dühvel a hangjában) Ez az ügyészség dolga lenne. Miért nem a hiányokkal foglalkoznak? Az ország megy tönkre, csak hiányosságai vannak. Az oktatásból hiányzik a tanár. Az egészségügyből az orvos. Az állami gondozásból a figyelem. Az önkormányzatokból a pénz. A családokból a jövő. Így van, Nagyapus?
Sanyi:(sértődött hangon) Te olyan okos lettél, Robikám, hogy már a nagyapádat is kioktatod?
Robi: Nem oktatlak. Én csak kereslek.
Sanyi: Mit keresel?
Robi: Téged. Csak mindig előbb jön ki belőled a híradó.
(Joli elhallgat. Ez most betalált. Sanyi is érzi, de sértve védekezik.)
Sanyi:(halkan) Én nem vagyok hülye.
Robi:(biztatón) Nem is mondtam. Akit megtévesztenek, az nem hülye. Csak bízik valakiben, aki visszaél vele.
Joli:(hangsúllyal) Sanyi, ezt hallgasd meg. Ez nem bántás.
Sanyi:(durcásan) Persze. Most már én vagyok a megtévesztett.
Robi: Nem csak te. Sokan. És pont ez a baj. Mert a megtévesztők mindig fent ülnek, a megtévesztettek meg lent vesznek össze egymással a konyhában.
Joli: Meg a cukrászdában.
Robi: Meg a kocsmában.
Sanyi: Én egész életemben rendes ember voltam. Dolgoztam, könyveltem, eltartottam a családot. Nekem ne mondja senki, hogy nem tudom, mi az ország érdeke.
Robi: Én ezt tisztelem. De pont ezért fáj. Mert akinek volt esze a számokhoz, annak most el akarják venni a jogát a kérdezéshez.
Sanyi: Én kérdezek!
Joli:(határozottan) Sanyi, te nem kérdezel. Te visszamondasz gondolkodás nélkül.
Sanyi:(bosszankodva) Te is ellenem vagy?
Joli:(csitítón) Én melletted vagyok. Már negyvenöt éve. Csak azért szólok, mert már nem hallom a saját hangodat. Hol van az a srác, aki a szalagavatón felkért táncolni? És aki a férjem lett? Akivel a gyereket neveltük? Később az unokát? Te a tévé rabja lettél. Már azzal élsz együtt!
(Hosszú csend.)
Robi:(csöndesen) Nagyapus, ez a választás nekem nem pártügy. Nekem ez arról szól, hogy lesz-e itt jövőm.
Sanyi:(röviden) Lesz. Ha nem rontjátok el.
Robi:(visszavág) Mi? Mi rontjuk el? Mi örököljük a mások baklövéseit.
Joli:(eszmélve) Ez nem szép mondat, Robi. De nagyon igaz.
Sanyi:(meggyőződés nélkül) Ne beszélj úgy, mintha én venném el tőletek!
Robi: Nem te veszed el. De ha mindig azoknak hiszel, akik elveszik, akkor már te sem tudsz ártatlan maradni.
(Sanyi levegőt vesz, mondana valami nagyot, de nem talál saját mondatot. A tévéből újra beszűrődik egy hangfoszlány.)
A tévé hangja: …aki Magyarország békéjét akarja, az tudja, hová kell húznia az ikszet…
(Sanyi reflexből a tévé felé fordulna, de Robi ránéz. Sanyi megáll.)
Robi: Ne oda nézz, Nagyapus. Ide.
(Sanyi lassan visszanéz rá.)
Robi: Én nem ellened szavazok, hanem érted is. Csak te ezt most még árulásnak veszed.
(Joli kikapcsolja a tűzhelyet. A konyhában hirtelen nagyobb lesz a csend.)
Joli:(határozottan) Na. Az ebéd kész. A történelem meg várhat öt percet, mert kihűl a leves. Tálalva.
Sanyi:(búsan) Nekem most nincs étvágyam.
Joli:(A „nem ismerek tréfát” hangján) Akkor legalább ülj le. Étvágy nélkül is egy család vagyunk. És Robinak csak mi vagyunk. Az anyját elvitte az a csúnya baleset, az apja csavarog a világban. Szinte mi neveltük fel. Sosem akarna rosszat nekünk.
— I. felvonás vége —
II. felvonás
1. szín
Csillicsék konyhája
(Vasárnap délelőtt. A tűzhelyen rotyog az étel. Joli főz, Sanyi feszeng. Robi a tabletjét nyomkodja.)
Sanyi (ül, vakarózik, kerülgeti a dolgot): Jolikám, lelkem. Átugrok ide a Csitóba egy kicsit. Beszélek Vicával pár szót. Nem láttam két hete.
Joli (nem néz rá, keverget): Eredj, Sanyi. De pontban délre gyere haza! (ráemeli a szemét) Mert ha nem, utánad megyek és romba döntöm a Csitanyicát! (folytatja, lendülettel) Tudom én, milyenek vagytok, amikor megisztok egy kupica sligovicát. A nagy lelketek kirakjátok az asztalra egymásnak! És aztán isztok még egy kupicával.
Sanyi (legyint, indul): Jól van, jövök délre. Ne károgj!
Joli (az unokájához): Robi, elviszel ebéd után a Béke térre?
Robi (készségesen): Igen, Nagyanyus, elviszlek!
2. szín
Belvárosi Cukrászda
Újabb szereplők:
Marika, Ica, Bözsi, Rózsi: egykori kollégák, nyugdíjas posztósok, mind hetven év feletti
Pincér
(A bal kettes asztalnál négy idősebb asszony ül. Mintha várnának valamire vagy valakire. Egy szék még üres. A rádióból a Novi Fosili együttes Za dobra stara vremena című dalának utolsó versszaka szól. A hölgyek halkan énekelnek vele, vagy ritmusra mozognak. A zene elhallgat. “Kedves hallgatóink az Novi Sad-i Rádió Futótűz című, magyar nyelvű műsorát hallották Szkopál Béla szerkesztésében.” Itt a pincér lekapcsolja a rádiót)
Joli (balról be, lihegve, ruháját igazgatja): Sziasztok lányok. Megjöttem én is. Kicsit késve, bocsánat!
Marika, Ica, Bözsi, Rózsi (egymás szavába vágva): Jaj, dehogy késtél! Most ültünk le! Gyere csak! De jól nézel ki! Mint régen a soron! Ott is te voltál a legcsinosabb!
Joli (leül, legyint): Ugyan már, hagyjátok! Csak egy régi kabát.
Bözsi: Na, mit kérsz?
Marika (már intézkedik): Pincér úr! Ide kérem, ide!
Ica: Nekem egy alvés meg egy dupla. Ja és egy Fanta!
Rózsi: Akkor én Isler! Csak kólával! Dupla nélkül!
Bözsi: Én dobost kérek, rég ettem. Duplával és Fantával.
Marika: Nekem is jöhet az alvés! Imádom. Duplával és Fantával.
Joli: Nekem is alvés kell, meg egy dupla. És egy Jaffát is kérek!
Ica: Jaffa már rég nincs, csak Fanta narancs!
Marika (a pincérnek, számolva): Akkor, négy dupla, három alvés, egy Isler, egy dobos, egy kóla és négy Fanta narancs! Köszönöm szépen!
Marika (érdeklődve): Na meséljetek lányok, történt veletek valami érdekes mostanában?
Bözsi (mélázva): Ebben a korban érdekes? Kizárt! A Pityu már hét éve ment el.
Joli (felcsigázva): Hát velem igen! Képzeljétek március 15-én ülök a tévé előtt és nézem a Békementet! Micsoda menet volt! Jó érzés volt látni, hogy ennyien kiállnak értünk! És elöl menetelt a Bayer Zsolt! Az „aranyszájú”! Négyötödös pólóban. Tudjátok, hogy ennyire nyer a narancsvidék. Mögötte Bese Gergő atya mosolygott. Szép, áldott arcú ember. Úgy nézett körbe, mintha mindenkit feloldozott volna előre. Csak furcsa volt, hogy a mosolya nem maradt egészen a helyén. Mindig egy kicsit arrébb csúszott.
Marika: Joli, te mindig meglátsz valamit!
Joli: Aztán jött mögöttük a Bohár Dani is, megafonnal. Amit Bayer úr kimondott, azt Bohár Dani visszhangozta. Csak vékonyabban. Mint amikor a nagyfazék után megszólal a fedő is.
Bözsi: Jaj, Joli, hát ez gyönyörű lehetett!
Joli: Gyönyörű volt. Bayer fröcsögött, Bes Bartók Ernő e mosolygott, Bohár visszhangzott. És én akkor még úgy éreztem, ez a béke hangja.
Ica (beleszól): Nekünk ne mondja meg senki mit tegyünk. Mi nem leszünk ukrán gyarmat!
Marika (helyesel): Így van. Mi nem akarunk háborút! Nem engedjük a fiainkat! Ha kell fegyverrel védjük meg a békét!
Bözsi (kérlelve): Mondd tovább Joli! Van még?
Joli (álmodón): Igen. Ahogy néztem, egy idő után elaludtam a fotelben. És megálmodtam a választást is. Újabb kétharmaddal győztünk! Mi! Sőt 4/5-del, ahogy Bayer pólóján volt.
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Hurrá! Győzött az igazság! Az a „nőverő” eltakarodhat sírva! Éljen!
Joli: Azt is megálmodtam, hogy összeül az első országgyűlés és szokás szerint elsőnek a saját pénzükről döntöttek. Minden képviselőnek és minden kormánytisztviselőnek megduplázták a javadalmazását a háborús inflációra hivatkozva!
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Megérdemlik! Értünk dolgoznak! Értünk fáradoznak!
Joli: Aztán elfogadták, hogy megadóztatják a nyugdíjakat is! A felvett hiteleket meg kell adni valamiből.
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Na de… na de… jaj!
Joli: Aztán elfogadták az egészségügy átszervezésére tett indítványt, amely szerint a gyógyszertámogatások megszűnnek. Az állami egészségügyet átterelik a magán egészségügyi intézményekbe. Az egészségügyet teljesen magánosítják! Az állam kiszáll belőle.
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): A francba! Meddig fogunk várni a csípőprotézisre? Öt év? És miből fizetünk ki annyi pénzt? Az adózott nyugdíjunkból?
Joli: Állítólag van olyan törvény, hogy a gyermekek kötelesek segíteni a szüleiken, ha módjukban áll.
Ica (mérgesen): Persze a te fiad Garmisch-Partenkirchenben pincér! Ő tud segíteni. De az én fiam pedagógus és három gyereke van! Mi lesz velem, ha megbetegszem?
Rózsi (nyugtatón): Jaj Ica, ne ríjál már! Makkegészséges vagy, száz évig fogsz élni!
Marika, Bözsi (kórusban): És volt még tovább is az álmod?
Joli (mélázva): Volt. A végén megválasztották a miniszterelnököt örökös kormányzóvá. Minden magyarok urává!
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Nagyszerű! Végre! Azt a drága embert! A legnagyobb magyar!
Ica (mosolyogva): Hiszen ez gyönyörű szép álom volt Joli!
Joli (könnyezve): Nem! Nem! A vége nagyon csúnya volt. Fel is ébredtem rá!
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Hogyan? Mi lehetett ebben ilyen szomorú? Ne csigázz, meséld már! Mondjad!
Joli (bőgve): Az unokám, a Robi! Elment álmomban. Itt hagyott minket. El sem búcsúzott tőlünk. Még a Sanyitól sem. Csak egy levelet írt, abban nagyon csúnya dolgokat!
Ica, Marika, Bözsi, Rózsi (kórusban): Mi volt a levélben? Mondd már! Mondjad Jolikám, ne ríjál!
Joli (szipogva): Azt írta a Robi, azt írta, hogy elvettük tőle a jövőt! Mi! Sem neki, sem a gyermekeinek nem lesz ebben az országban jövője. Ebbe az országba nem kellenek a gondolkodó emberek, csak emberek, akik jól szavaznak!
Rózsi (csendben): Ne sírj Jolikám! Visszajön…
Joli (zokogva): Vissza. Ha lesz még hova.
— II. felvonás vége —
III. Felvonás
1. szín
Csillicsék konyhája
(Reggel. A rádió halkan szól. Joli pakol, kávét főz.)
Joli (a rádióra figyel, halkan): Jó reggelt, Sanyi, felébredtél?
Sanyi (morgósan): Fel, fel. Mi lett a vége? Mondták már? Én elaludtam a Bálna után.
Joli (nem néz rá, kávét tesz elé): Nem merem mondani. (kis szünet) Féltelek.
Sanyi (ingerülten): Ne félts te engem! Bírom én. Na, halljam!
Joli (alig hallhatóan): Kétharmad … a Tiszának.
Sanyi (megdermed, aztán kitör): Oj, Bože moj! Bože moj! (Keresztet vet) Hogy a fenébe?
Joli (gyorsan): Sanyi, ne húzd fel magad! Ez csak egy választás…
Sanyi (remegő kézzel legyint): Tölts egy kupicával! Gyorsan, Joli! (tartja már a kupicát, ledönti és újra kér)
Joli (csak nézi): Még? Igyál. Talán most kell. (Újra tölt)
Sanyi (felhajtja azt is): Jézus, Mária… Szent József… Hogy lehet ez?
Joli (a rádió felé pillant): Nem tudom. Annyi mindent beszélnek. (rövid csend)
Sanyi (hirtelen): Tudod, milyen nap van ma? Ma lenne anyám 109 éves! Átmegyek a Csitanyicába. Vica, Gujo, ők biztosan tudnak valamit.
Joli (beletörődve): Menj… de a saját lábadon gyere haza. (kis szünet)
Sanyi (már az ajtónál): A gyerek hol van? A Robi?
Joli (csendesen): Elment. Hagyott egy levelet. (Sanyi megáll egy pillanatra) Ha hazajössz, elolvassuk.
Sanyi (legyint, nem néz vissza): Majd, ráér! (el)
2. szín
Csitanyica kocsma
Újabb szereplők:
Vidákovics István „Vica”: csapos
Gunity Antal „Gujo”: postás
(A Csitanyica szinte üres. Vica a pultnál törölgeti a poharakat. Gujo egy asztalnál ül, előtte kóla, pohárban rumos kávé. Lapozza a Civil Kurázsi újságot. A rádió a Džins generacija című dalt játsza a Neki to vole vruće együttes előadásában. Gujó olvasás közben bólogat rá)
Sanyi (morcosan belép): Szevasztok!
Vica (fel sem néz): Szia Sanyi, gratulálok!
Sanyi (megáll): Ugyan mihez? Kötözködni akarsz? Az egyharmadhoz? (Gujo hümmög, kortyol. Nem néz fel.)
Vica: Az unokádhoz.
Sanyi: Mi van vele? Elutazott. (rövid csend)
Vica (egyenesen): Igen, mert bekerült.
Sanyi: Hova került be?
Vica: A Parlamentbe. (Gujo lapoz, kortyol.)
Sanyi (nem érti): Miről beszélsz?
Vica: Listáról, a harminckettedik helyről. Képviselő lett! (néma csend, Vica tovább töröl. Gujo iszik. Sanyi áll. Nem mozdul, csak a gégéje jár.)
Gujo (félhangosan, maga elé): Minket fog képviselni a kölyök! (Sanyi nem reagál.)
(Vica rágyújt. Az ajtó felé néz, aztán vissza a pultra. Sanyi lassan leül egy székre. Néz maga elé.)
Sanyi: A levél… (forognak a kerekei) Legalább nem megy az apja után. Vica, tölts egy deci sligovicát!
Vica: Tessék. (Sanyi átveszi és nagyot kortyol a pálinkából. Brrrrr. Rázza a fejét.)
Sanyi: Egyik csapás a másik után ezen a szent napon. Megérdemlem. Már 1 hónapja nem voltam misén.
Vica: Szent nap? (Felvonja a szemöldökét és a pultra könyököl.)
Sanyi: Anyám ma lenne százhét, nem … százkilenc! (Ismét nagyot kortyol a pálinkából)
Gujo: A Parlamentbe kerülni azért mégis nagy dolog, Sanyi!
Sanyi: A Parlament… az Parlament… Az nem az ország háza, Gujo. Az egy átalakító. Aki egyszer bekerül, az ott gyorsan politikus lesz. Inkább ment volna az apja után Garmisch-Partenkirchenbe. (megissza a maradék pálinkát) Tölts még egy decit, Vica!
Vica: Sanyi, nem fog megártani?
Sanyi: Csak tölts, ne faggass! (Már kissé erőszakosan, dolgozik benne a szesz) Olyan vagy, mint az asszony! (Vica tölti a pálinkát, Sanyi issza)
Vica: Gujo, te kérsz még valamit?
Gujo: Adj még egy rumos kávét! Hadd koccintsak az ünnepelttel. (Vica kitölti és odaviszi) Na, Sanyikám! Akkor a te egészségedre és az édesanyád nyugodalmára (pár cseppet a padlóra önt), no meg az unokád szerencséjére! Živeli, brate mili! (koccintásra emeli a poharat)
Sanyi, Vica: Živjeli, brate! (Sanyi vadul iszik, már rendesen „oda van”).
Vica: Sanyi, veled most nem beszélünk a Tisza kétharmadáról. Te több vagy nekünk, mint barát. (Újra emeli csendben a poharat. Iszik a sikerre? Lehet, de csöndben.)
Sanyi (már nehezen forgó nyelvvel): Igen, mi délszlávok ne marjuk egymást. De … de azért ez csak egy megrenyt… egy megnyert csata. Lesz még nezmeti … nemzeti megújulás! A háború még tart! Orbán nem adja fel! (már lógatja a fejét erősen, lötyögtet ki a pálinkából reszkető kézzel)
Vica (aggódva): Sanyi, jól vagy?
Sanyi: Jól, jól. (bólogat) Csak furcsán szédülök. Mint mikor övrénybe… örvénybe kerülök a Dunán, csak felfelé húz. A magasba.
Gujo (lassan bólogatva): Biztos azért Sanyi, hogy jobban láss!
Sanyi (révetegen emeli a fejét): Igen, igen, igen! Gujo, Vica! Már látom! LÁTOM!
Vica, Gujo: (egyszerre) Mit, Sanyi, mit látsz?
Sanyi (elrévedő mosollyal néz a végtelenbe Bartók Ernő): A menetet, IGEN! A MENETET!!!
Vica, Gujo: (egyszerre) Milyen menetet?
Sanyi (szélesen mosolyogva): A BÉKE-DIADAL-MENETET!
Vica, Gujo: (egyszerre) Milyen? Mesélj! Bartók Ernő
Bartók Ernő Sanyi: (szélesen mosolyogva) Elöl jön Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc – árpádsávos zebrákon. Mint két modern Sancho Panza!
Gujo: (súgva) Biztosan a Gazsi hozta őket Csádból!
Vica (türelmetlenül rálegyint Gujora): Mondd, Sanyi tovább!
Sanyi: Mögötte Tömjén? Nem, Semjén Zsolt és Bayer Zsolt, egymásba karolva, hónuk alatt nemzeti oldalszalonnával! Azután Szájer Jóska egy csatornával! Szijjártó Péter kézen fogva a Lavrovnak maszkírozott Dzsudzsák Balázzsal. Kaleta Gábor pendrive-árus. Tiborcz István udvari szállító. Matolcsy György az alapítványgyáros némi közpénzzel Bartók Ernő. Borkai Zsolt két “szűz”-lánnyal. Novák Katalin és Balogh Zoltán kézenfogva. Aztán Nagy Feró egy élő csirkével, Pataki Attila egy UFO-v Bartók Ernő al és Gáspár Győző “EVELINT EGY MINISZTÉRIUMBA” táblával. Lázár János és még száz meg ezer és ezer ember. Vonulnak a parlament elé majálisozni!
Vica, Gujo: (leesett állal figyelik)
Sanyi: Krisztusom, segíts! A menet végén a minden szálat egy kézben tartó sakálfalvi Rogán Antal és valami gépezet, ami az ő találmánya. Az áll rajta, hogy N.E.R. – Nemzeti Egyenlőtlen Részesedés gépezete! Valami homályos átváltoztató kütyü, csak a Rogán tudja, mit csinál. Az ő találmánya! Szerinte minden jobb lesz, ha átengedik a gépen. És a tömeg bevonul a Parlament elé, előre húzzák a gépet és megkezdődik a körtánc. Az őrült forgatagot Demeter Szilárd kultúrpápa vezényli, képesített óvónői határozottsággal, miközben igéző pillantásokat vet L. Simon Lászlóra. Zeng a „Hegyek között, völgyek között, leégett a vonat…”
Gujo (riadtan): Vica, hívd a mentőket Sanyi rosszul van!
Vica (mérgesen): Pszt! Hallgass, most a legérdekesebb!
Sanyi (transzban): Igen, igen, igen! Most kezdődik az átváltoztatás misztériumjátéka! Vagy minisztériuma? Mindegy!
Elöl jön Orbán, bedobja a VERESÉG táblát és kijön egy GYŐZELEM tábla. Őt Szájer követi egy káprázatos testcsellel és bedobja a csatornáját! És, és, és! Kijön az ALAPTÖRVÉNY! Kaleta a pendrive-okat dobja be és kijön egy finom diplomatatáska. Tiborcz István a feleségét dobja be és kijön pár közvilágítási szerződés. Matolcsy György közpénzt dob be és kijön egy klaszter magántőkealap. Balogh Zoltán Novák Katalint dobja be és kijön egy püspöki palást. Nagy Feró bedobja az élő csirkét és kijön egy Kossuth-díj. Lázár János bedob egy ménesbirtokot és kijön egy Vasút-díj. Pataki Attila beül az UFO-ba és bedobják, de nem jön ki semmi! Micsoda ördöngős gép ez? Jézusom! (Aztán hirtelen elkomorodik. Már nem mosolyog.) De a legrosszabbat még nem mondtam. A gép nem áll le. Nem áll le soha. Ha egyszer elindítják, akkor darál ítéletnapig.
Gujo (rémülten): Vica … most már tényleg hívjunk valakit! Bartók Ernő
Vica (sápadtan, Sanyit nézi): Jézusom, Sanyi … Ezek majd diadalmenetben visszajönnek és újraindítják azt a kurva gépet.
(Sanyi lassan lecsuklik az asztalra. Elájul. A rádió halkan tovább szól, a Bijelo Dugme Svi marš na ples dalának refrénjét játsza)
V É G E
[Pécs, 2026.05.05. – Bartók Ernő]